Fiat Panda 4x4
Nem mindennapi élményben volt részem néhány napja Livorno mellett. A 21 évvel ezelőtt piacra dobott, első generációs Panda 4x4 2004-es adaptációja vett le a lábamról, méghozzá elég alaposan, hiszen a sáros, sziklás erdei próbaúton úgy vágtatott, mintha nem is városi mini, hanem polgári célokra kifejlesztett tank lenne.
A menetpróbát megelőző sajtótájékoztatón még mindenki szkeptikus volt. Sorra hangzottak el a kellemetlenkedő kérdések, ám a gyáriak meglepő nyugalommal válaszoltak, s egy kis hamiskás mosoly kíséretében minden mondatukhoz hozzáfűzték: csak próbálják ki! Így is tettünk. A parkolóban felsorakoztatott Pandákon a megemelt hasmagasság,a nagyobb kerekek és a külső behatások ellen védelmet nyújtó, műanyagból és fémből készült alkatrészek hirdették, hogy nem az alapkivitellel van dolgunk.
Egy kis plusz

Kalandra fel
Hasonló a helyzet a futóművel, ami ugyan remekül teljesít az úttalan utakon, de kifejezetten alattomosan viselkedik aszfalton. A nagy hasmagasság eredményeként az egész autó imbolyog. Egyenesben persze kevésbé, kanyarban azonban igencsak észnél kell lennünk, ha nagyobb sebességgel szeretnénk bevenni. ESP híján csakis a saját tudásunkra hagyatkozhatunk, s szükség is van a tapasztalatra, hiszen az erős oldaldőlés után általában túlkormányozottságra számíthatunk, tekintettel a rövid tengelytávra. Ennek ellenére közúton is jól érezhetjük magunkat az összkerekes Panda volánjánál, legfőképpen télen, amikor a többség csak vánszorog. Az igazi meglepetés terepen éri a sofőrt. A viszkokuplungos erőátviteli rendszer meghökkentő gyorsasággal közvetíti az 1,2-es motor nem éppen nagy teljesítményét a tapadást találó kerekekre, így zökkenőmentesen, lendületvesztés nélkül haladhatunk a legcsúszósabb szakaszokon is. A 30 fokos emelkedőkön is elboldoguló kisautó a megerősített, merev karosszériának köszönhetően – bármennyire hihetetlen ism – a terepjárókat idézi. Az aszfalton hátrányos rövid tengelytáv itt kifejezetten áldás, mivel a magasabb bakhátakon sem akadunk fel, arról nem is beszélve, hogy a kis méretnek köszönhetően olyan helyeken is elférünk, ahol a "dzsipeseknek" már fát kéne vágniuk. Tehát nem valami szabadidő-autóról van szó, amivel hétvégenként kimehetünk a telekre, hanem valóban jól használható erdőjáróról, ami nem riad vissza a vadászatoktól sem.
Félkarú törpe
